Miért olyan ízletes a calvados?

A calvados igazi különlegesség a párlatok világában. Nem annyira ismert, mint a whisky vagy a konyak, de aki egyszer megkóstolja, rögtön megérti, miért tekintik Franciaország egyik rejtett kincsének. Ez az almás illatú, gyümölcsös, mégis mély, kifinomult ital Normandia zöldellő vidékeiről származik és minden kortyával egy darabot hoz abból a tájból. A calvados eredetvédett ital, kizárólag Franciaország északnyugati részén, Normandiában készülhet, azon belül is meghatározott területeken.

A legismertebb ezek közül a Pays d’Auge, ahol a legmagasabb minőségben születnek. A név egyébként egy normandiai megyére utal és már a 16. században is készítettek hasonló almaalapú italokat a régióban. A calvados azonban csak később, a pálinkafőzés elterjedésével kezdte elnyerni mai formáját. Az alapja az alma, jobban mondva az erjesztett almalé, hasonlóan az almaborhoz, amit ciderként is ismerünk. A gyümölcsöket többnyire édes, savanykás és keserű almák keverékét gondosan válogatják, majd préselik. Az így nyert almalevet hordókban erjesztik, így jön létre a száraz almabor.

Ezután következik a lepárlás. A Pays d’Auge régióban hagyományosan kétszeres lepárlást alkalmaznak rézüstökben (alambic charentais), míg más régiókban folyamatos lepárlást is használnak. A lepárlás után az így nyert alkoholt tölgyfahordókban érlelik, gyakran hosszú éveken keresztül. Az érlelés során az ital aranysárgából mély borostyánszínűvé válik és gazdag, fás, vaníliás, karamellás aromákat kap. A hordók és az érlelés ideje jelentősen befolyásolják a végső ízvilágot.

Milyen a calvados ízvilága?

A calvados legfőbb karakterjegye az alma, de nem az egyszerű, friss gyümölcs ízére kell gondolni. Az érlelés során a gyümölcsösség szépen összeolvad a hordó adta vaníliás, diós, fűszeres jegyekkel. Egyszerre gyümölcsös, fás, kicsit füstös és nagyon harmonikus. A fiatalabb frissebb, élénkebb, sokszor ciderre emlékeztet. Az idősebb változatok, például az XO vagy hors d’âge besorolásúak már mélyebb, érettebb aromákat hordoznak, hiszen aszalt gyümölcsök, pörkölt mogyoró, dohány vagy méz is megjelenhet bennük.

A calvados nem csupán szivar mellé jó választás

Bár gyakran emlegetik digestifként, vagyis étkezés utáni italnak, de jóval sokoldalúbb. Kiváló aperitif lehet, különösen a fiatalabb változatai, de koktélok alapjaként is remekül működik. Franciaországban például létezik egy hagyományos szokás, a „trou normand”, amikor egy calvados korttyal „megállítják” az étkezést, hogy legyen hely a következő fogásnak. Gasztronómiai párosításokban is érdemes gondolkodni, mivel jól illik almás desszertekhez, camemberthez, kacsához vagy sült sertéshez is. Sőt, főzéshez is használható, flambírozáshoz például zseniális.

A kubai rum valóban a Karib-tenger aranyló kincse?

Ha van ital, ami valóban tükrözi egy ország lelkét, akkor a kubai rum pontosan ilyen. Kuba nemcsak a szivarokról és a színes zenevilágról híres, hanem erről a karakteres, édes és mégis kifinomult nedűről is. A rum története szorosan összefonódik a cukornáddal és Kuba évszázadok óta a világ egyik legnagyobb cukornádtermelője.

A 16. században a spanyol gyarmatosítók honosították meg a növényt és hamar rájöttek, hogy a cukornád feldolgozása során keletkező melléktermékből, a melaszból ízletes alkoholt lehet készíteni. Így született meg a kubai rum, amit az idők során a kubai mesterek egyedülálló szintre emeltek. Az ország klímája, vagyis a meleg nappalok, párás levegő, állandó tengeri szellő tökéletes feltételeket biztosít a cukornád növekedéséhez és a rum érleléséhez.

Most pedig nézzük meg, hogyan készül a kubai rum!

A kubai rum alapja a cukornádból származó melasz, amit először erjesztenek, majd lepárolnak. Az erjesztés során a természetes élesztők alkohollá alakítják a cukrot, a lepárlás pedig koncentrálja az alkoholt és az ízeket. Itt kezdődik az igazi varázs. Oszlopos lepárlással dolgoznak, ami tiszta, könnyed és harmonikus párlatot eredményez.

Ezután következik a tölgyfahordós érlelés. Ez lehet néhány hónaptól több évtizedig tartó folyamat is. A hordókban a kubai rum színe aranysárgára vagy sötétbarnára vált, miközben az ízvilága is mélyül. A folyamat végére megjelennek benne a vaníliás, karamellás, fás, néha dohányos jegyek. A végén jön a keverés (blendelés), amikor a különböző korú rumokat egyensúlyba hozzák. Ez a lépés a készítés lelke, mivel itt mutatkozik meg a „maestro ronero”, vagyis a mester igazi tudása.

Milyen egy jó kubai rum ízvilága?

A kubai rum lágy, mégis összetett. Jellemzően nem olyan nehéz és fűszeres, mint a jamaicai vagy guyanai fajták, hanem könnyedebb, elegánsabb, gyümölcsösebb profilú. Az alacsonyabb alkohol- és cukortartalomnak köszönhetően, kiválóan alkalmas koktélalapnak, ugyanakkor a prémium, hosszabban érlelt változatokat tisztán is érdemes kóstolni.

A fiatalabb fehér rumok, mint a Havana Club 3 Años, friss, citrusos, enyhén édes ízt hoznak. Ezek tökéletesek Mojitóhoz vagy Daiquirihez. Az arany és sötét rumok, például a Havana Club Añejo 7 Años vagy Santiago de Cuba Extra Añejo már összetettebb karaktert mutatnak.