Miért olyan csodálatosak a versek?

Gondolkoztál már rajta kedves versolvasó, hogy miért érint meg egy-egy vers sokkal mélyebben, mint a próza? Holott mindkét verzióban egymás mellé rakott szavakkal „operál” az alkotója.

Talán azért, mert a versek egészen különleges helyről érkeznek? Nevezhetném Univerzumnak, Belső Lényegnek, Istennek, Fennvalónak, Örökkévalónak, a Minden Létezés Középpontjának, de bárhogy csűröm-csavarom, a lényeg, az, hogy a költemények valahonnan, mindannyiunk létezésének metszéspontjáról érkeznek!

Amikor pedig megérkeztek, akkor alázatosan melléd telepszenek, és várják, hogy végre érvényesülhessenek, hogy valakit megszólíthassanak, mert bizony kedves versolvasó, nem a te választod ki azt a költeményt, amelyik szívednek oly kedves lesz, hanem ő választ téged. Mert szinte tudja, hogy neked most azokra a gondolatokra van szükséged, amelyek a szavak tárolnak. A szó, mint szakrális eszköze a gondolatiságnak, folyamatosan közöl, és várja, hogy valaki képes legyen a befogadására. Ehhez olykor fel kell nőni, nem testben, hanem lélekben.

Bizonyára hallottál már róla, vagy épp veled is megesett, hogy egyik vagy másik vers sokáig értelmetlennek tűnt számodra, mígnem egyszer újra olvasva teljes értelmet nyertek a szavak. Emlékszel még, milyen érzés volt? Ugye, hogy leírhatatlan? Ilyen, amikor hirtelen felnővünk, nem csak a poézis megértéséhez, hanem egy-egy feladathoz.

Úgyis elképzelhetjük, hogy a szép versek trénerek, amúgy is divatos manapság minden olyan életeseménnyel trénerhez futni, szemináriumokra járni, ami már túlmutat rajtunk. Sok esetben viszont elég volna a belső hangra hallgatni, és nem engedni, hogy a külső zaj megsüketítsen. Ehhez kiváló tréningalap, ha verseket olvasunk, nem keveset, sokat, sokszor, és bármikor.

Akkor is, ha ezt vagy amazt még nem értjük meg teljesen, eljön az idő, amikor hirtelen – magunk sem tudjuk mikor következett be – olyat fejlődünk, amivel képessé válunk a szavakba tárolt üzenet, információ megértéséhez. Mert higgyük el bátran, ezek az információk tele vannak életigenléssel, hittel, szerelemmel, szeretettel, tettvággyal, motivációval. Vagy a szavak mögött élő költő már megjárta azt az utat, amire nekünk már nem kell rálépni!